A MÁJ ÉS EPEUTAK BETEGSÉGEI Az ókori
Keleten a máj és epeúti megbetegedésekhez komolyan viszonyultak, mivel azzal
számoltak, hogy a máj az emberi szervezet vérmennyiségének szabályozását és
tároló funkcióit látja el. Amennyiben a máj veszített ezekbõl a
funkciókból, akkor ez különbözõ vérzések kifejlõdéséhez vezetett.
Ismert, hogy a májban olyan biológiailag aktív anyagok képzõdnek, amelyek
a véralvadásban szerepet játszanak. Az ókori gyógyítók rámutattak a máj
közvetlen, a bordakörnyék az inak területi ellenõrzésével arra, hogy mi
vezetett az izmok megbetegedéséhez merevedéséhez és görcshöz. Keleten
megjegyezték, hogy a máj tükre az ember szeme és a máj közvetlen
megbetegedésére az emberi jellemnek hatása van. A népi közmondás: Nekem õ
a májamban van sem véletlenül jelent meg. A bulgár gyógyítók úgy vélték,
ókori koncepciójuk alapján, hogy a máj szorosan kapcsolódik az ember
lelkivilágához, és hogy a máj térségében és a jobb mellbimbónál energia központ
helyezkedik el, amely a szervezet pszichikai védelmi szerepét tölti be. Az ókori
Keleten az epehólyagot a máj elválaszthatatlan részének tekintették. A
gyógyítók úgy vélték, hogy az epehólyag a máj funkcionális szerepét játssza. A
fentiek miatt a májban elõforduló elváltozások hatottak az epehólyag
mõködésére és viszont. A máj és epehólyag mõködése hatással van az
ember közérzetére. A fenti okok figyelembevételével, a gyógyítók hatva a májra
és az epehólyagra, olyan betegségeket távolítottak el, mint a gyors elfáradás,
gyengelátás, lobbanékonyság, fejfájás, félelem, nemi szervek elváltozásai, stb. HEVENY
MÁJGYULLADÁS (Hepatitis acuta) A heveny
májgyulladás egyesíti a heveny csoport, alapjaiban fertõzõ
betegségeket, amelyek a máj parenhimáját (vékonyfalú
élõsejt) támadják meg elsõsorban. A máj, epehólyag, szív, vese,
meridiánjaiban az energia-cirkuláció egyensúly megbomlása ahhoz vezet, hogy a
májat könnyen megtámadják az A típusú vírusok (Botkin betegség) B és C vírusok. A járványos májgyulladás a
szervezetnek más anyagok által való mérgezése miatt jön létre. Járványos
májgyulladás esetén a beteg általános közérzetének romlásával egyidejõleg,
alap szimptómaként a sárgaság jelentkezik. A legtöbb esetben májnagyobbodás és
fájdalom észlelhetõ, továbbá a máj kifejezett funkcionális elégtelensége
tapasztalható. A heveny alkoholos májgyulladás jelensége a sárgaság, a gyomor
felsõ részében a nehézségérzet, gyakori hidegrázás, mérsékelt
fehérvérõség, a SOE megnövekedése. A
járványos májgyulladás nehezebb eseteit a heveny és heveny nélküli máj disztrofia okozhatja. A máj disztrofiája lefolyhat heveny és heveny nélkül, amely a
vírusos májgyulladás okát képezheti, valamint a máj más megbetegedéseit is
(krónikus hepatitis, májzsugorodás, stb.) okozhatja. A heveny
nélküli disztrofia kifejlõdésénél a beteg
apatikussá, a környezetéhez közömbössé válik. Néha ellenkezõleg,
álmatlanság, izgatottság, lázálom hallucináció és lelki zavar tapasztalható. Gyakori
a testhõmérséklet lényeges megemelkedése, a szájból édeskés illat terjeng.
A máj méreteiben viszonylag gyorsan csökken. A heveny
nélküli disztrofia esetén a fenti jelenségek lassan
fejlõdnek ki. A megbetegedés idõszakában a szív és érrendszer
oldaláról, szívverés növekedéssel egyidejõleg ritmuszavar és az arteriális
vérnyomás csökkenése észlelhetõ. A
betegség gyógyítása a beteg részére nyugalom elrendezésével, szigorú diéta
betartásával, napirend beállításával és szükség esetén gyógyító koplalás
meghatározásával kezdõdik. Heveny
májgyulladás idõszakában az energiahatás több szakaszában történik. Az
elsõ szakasz, a páciens mezejével való foglalkozás szakasza. Itt
állapítják meg, hogy nincs e energia elfolyás az
energiaközpont térségében, amelyik a máj és a jobb mellbimbó között helyezkedik
el (Kívánság-csakra). Az energia elfolyás
csatornáinak elzárása után a máj területe feltöltõdik friss energiával,
amelyet a gyógyító a szervezetben el kell, hogy rendezzen, melyhez ki kell,
hogy használja a máj energia párosát. A fantommal való foglalkozás esetén a
távolság nem lényeges, a gyógyító az energia háromszögben állandóan irányítja
az egyensúlyt, amelyet három szerv képvisel máj, szív, és vesék. A májra való
hatás idõszakában stimulálni kell az epehólyaggal és epevezetékkel való
foglalkozást is. A májjal
való foglalkozás következõ szakasza a Muladhára-,
Szvadhisztána-, Manipura-, Anaháta, stb. csakrák
energiaközpontjainak energiával való feltöltése. A hatás végrehajtása
érintkezõ-távolsági kombinációval történik, a lábak nagyujján át
(érintkezõ) és a gyógyító harmadik szeme energiájának a beteg
energiaközpontjába való irányítás útján valósul meg (távolsági). Ezt
követõen a foglalkozás távolságilag történik: a gyógyító a beteg energia
mezejének minden hézagját betömi és feltölti azt élet-pránával. A bulgár
gyógyítók javaslatai: 1.
Szigorú diéta és gyógykoplalás
végrehajtása két hétig. 2.
A has rendszeres masszírozása (lásd: A bulgár
gyógyítók titkai c. fejezetet). 3.
Gyógyteák használata (lásd: a Fitoterápia
c. részt). IDÜLT MÁJGYULLADÁS (Hepatitis
chronica) Az idült
májgyulladás lassan lefolyó betegség, a máj parenhimájában
(vékonyfalú élõsejt), valamint szövetei között (interszticióban).
Az idült májgyulladás legtöbb esetben az elhúzódó vagy visszaesõ heveny
májgyulladás következménye. Az idült májgyulladás a heveny májgyulladás és a
májzsugorodás közötti idõben alakul ki. A megbetegedés két formáját emelik
ki: kevésbé aktív és aktív. Az idült
májgyulladás legtöbbször a heveny vírusos májgyulladás következménye, ritkábban
az epeutak idült gyulladásos megbetegedéseinek
átmenete a belsõ májutakon át a máj parenhimájára. A máj
mõködéséért felelõs energiacsatornán és központok
energia-cirkulálásának megromlása kifejlõdését szolgálhatja a táplálkozás
megromlása, többek között vitamin-és fehérjehiány és az idült alkoholizmus. Hosszantartó
idült megbetegedések (gyomorhurut, gyomor és nyombélfekély, bélgyulladás,
vesegyulladás, stb.) is kiválthatják az idült májgyulladást. Az idült
májgyulladásnál a betegek májtájéki fájdalomra panaszkodnak. A fájdalomra nem
ritkán felerõsödik a hibás étrend, a fizikai munka esetén hajlott test
állapotban, hirtelen mozdulatok esetén. Megfigyelhetõ jelenség, mint
forróság a szájban, étvágytalanság, émelygés, ritkábban hányinger, és
székletváltozások. Sok esetben csökken a munkaképesség, ingerlékenység jelenik
meg, néha fejfájás. Ritkábban észlelhetõ a bõr nem állandó
viszketése, néha lokális karakterõ. Egyes esetekben jelentkezik a bõr
sárgássága, a máj rendszerint megnagyobbodik. Az idült
májgyulladás gyógyítása, sokban hasonlít a heveny májgyulladás gyógyítási
formáihoz. Az idült májgyulladás heveny idõszakában is kötelezõ az ágybanfekvés betartása. Szigorú diétát határoznak meg,
teljes értékõ, könnyen feldolgozható fehérje és szénhidrát mennyiséggel.
Növényi eredetõ zsírok, kismennyiségõ felhasználása. A diéta
vitaminokban gazdag kell, hogy legyen (zöldségek, gyümölcsök). Sóból, naponta
nem több, mint 3 grammot lehet fogyasztani. Az
energiahatás ugyanúgy valósul meg, mint a heveny májgyulladás esetében,
kiegészítve a fõ energiacsatorna külön gyógyításával, amely a gerinc és
fej mentén helyezkedik el. Az energiacsatorna
gyógyítása a gerinc áttekintésével kezdõdik, amikor a gyógyító a
hiányosságokat manuálisan távolítja el, majd energiával (lásd: A gerinc
gyógyítása c. fejezetet) gyógyít. Az idült
májgyulladás esetén a bulgár gyógyítók mindenkor a beteg telepatikus központja
(Adzsna-csakra) útján hatottak a májra. õk úgy
vélték, hogy az idült májgyulladás gyógyítási programjának behelyezésére azért
van szükség, hogy megõrizzék a páciens helyreállított energiamezejét. A
program behelyezésérõl részletesebb ismereteket lásd A
gyomor fekélybetegségei és az idült bélhurut c. fejezetekben. A
gyógyító hatva a májra, idült májgyulladás esetén a következõ
sorrendiséget kell, hogy betartsa: 1.
A páciens energiamezejével való foglalkozás. 2.
A fõ energiacsatornával való foglalkozás. 3.
A belsõ szervek energiapárosával való
foglalkozás. 4.
A gyógyítás programjának behelyezése. A bulgár
gyógyítók javaslatai: 1.
Diéta betartása, erõs, sós, sült, zsíros étel
nélkül. 2.
Rendszeresen könnyítõ napok és gyógykoplalás végzése. 3.
Gyógyteák fogyasztása. 4.
Légzõ-tornagyakorlatok végzése. 5.
A has rendszeres önmasszírozása. EPEHÓLYAG-GYULLADÁS
(Cholecystitis) Az
epehólyag-gyulladást a máj, epehólyag, gyomor, vékonybél rendszer, húgyhólyag,
stb. meridiánjaiban megbomló energia-cirkuláció okozza. Az energia kiegyensúlyozatlanság
az epehólyag és vezetékei legyengüléséhez vezet, ami
lehetõvé teszi azok különbözõ típusú fertõzését. Egyes esetekben
a mérgezést a hólyag nyálkahártyájának hasnyálmirigy-váladék általi ingerlése
okozza. Az
epehólyag-gyulladásnak feltételeként jelentkezik az epedugulás, amit az
epevezetékben bekövetkezett bomlás eredményez, a rendszertelen étkezés, a kevés
mozgás, allergiás tényezõk következtében. Az epehólyag megnövekedett
energia kópiájára való hatás. Heveny
és idült epehólyag-gyulladást különböztetnek meg. A heveny epehólyag-gyulladás
váratlanul jelentkezik, nagy fájdalommal a jobb csípõ tájékán és ritkábban
a köldök tájon. A fájdalom jellemzõ kiterjedése a
jobb vállra, nyakra, lapockára, a derék jobb oldalára. A fájdalom jelei mellett
émelygés jelentkezik, de nem ritkán epehányással fejezõdik be. Az idült
epehólyag-gyulladás a heveny gyulladás visszahúzódásának következménye lehet.
Legtöbb esetben azonban az idült változat alakul ki elsõnek. Kezdete
észrevétlen, a betegnek étkezés után nehézség vagy feszültségérzete támad. A tompa
fájdalmakra gyakrabban a jobb vállba, lapockába, szívtájékra, derékra terjed
ki. A fájdalom éles mozdulatoknál kiélezõdik. Az idült
epehólyag-gyulladást esetenként erõs émelygés, hányinger, forróság a
szájban, nem ritkán szorulás kíséri. A legtöbb esetben az étkezés normális. Az idült
epehólyag-gyulladás gyógyítása hasonlóan történik, mint az epevezeték
gyógyításáé (lásd: Az epevezetékek gyulladása c. részt). AZ
EPEVEZETÉKEK GYULLADÁSA (Cholangitis) Cholangitis az epevezetékek gyulladásos
folyamata. Az epevezetékek gyulladása gyakran összekapcsolódik az
epehólyag-gyulladással, a folyamat szintén epekövesség kíséri. A
megbetegedés okaként jelentkezik a máj, epehólyag és az epevezetékek energia-védelmének
legyengülése, ami miatt oda könnyen jutnak be a fertõzések és a férgek. Az
epevezetékek gyulladásos folyamatában szerepük van a hasüregi szervek
különbözõ energia-egyensúly zavarainak, melyek jelenlétében a másodlagos
epevezeték gyulladása lép fel. Heveny és idült epevezeték-gyulladás váratlanul
kezdõdik, a testhõmérséklet gyors emelkedésével, émelygéssel, néha
hányással. A szétfeszítés, nehézségérzet, majd a jobb oldal csípõ részében
fájdalom jelenik meg. A
betegség elsõ napjaiban már észlelhetõ a máj megnagyobbodása. A SOE
progresszív növekedése figyelhetõ meg. Érintkezõ-távolsági hatás a Manipura és Anaháta-csakrákra a
láb IV. ujján át epevezeték gyulladása esetén. Az idült
epevezeték-gyulladás gyakran kapcsolódik az epehólyag-gyulladáshoz
(epehólyag-epevezeték gyulladás) vagy májgyulladáshoz (epés-májgyulladás). Az
idült epevezeték gyulladásnál általában tompa, gyakran feszítõ
jellegõ fájdalom tapasztalható a jobb oldali csípõ részén, ami nem
ritkán a helytelen táplálkozáshoz, test összerázásához, a test hajlott
állapotban való munkavégzéshez, heves mozdulatokhoz kapcsolódik. Egyes
esetekben a tüdõgyulladás, torokgyulladás, influenza, stb. is hozzájárul
az epevezeték gyulladásának kialakulásához. Gyakran észlelünk keserõ, fémes
ízt a szájban, bõrviszketést, testhõmérséklet növekedést.
Megfigyelhetõ a máj megnagyobbodása. A
hosszan lefolyó epevezeték gyulladásnál általában bekapcsolódik a máj és az
epehólyag, ami a vezetékek meszesedéséhez vezethet, a továbbiakban kõ
beékelõdés zárhatja el azt. Az
epevezetékek gyulladásának gyógyítását szigorú fekvés, gyógykoplalás
(három napig) elrendelésével kezdik. Epevízhajtó
gyógyteák fogyasztását határozzák meg. Az
epehólyag és epevezeték gyulladásos folyamatának gyógyítása esetén az
energiagyógyítás több szakaszban történik úgy távolságilag, mint érintkezõleg valósul meg a ráhatás. A
gyógyító egyik legfontosabb feladata, hogy az epevezetékek görcsös állapotát
megszõntesse, amely akadályozza az epeelfolyást az epehólyagból, valamint
biztosítja a máj funkcionális állapotának javulását. A
fentiek érdekében a gyógyító távolságilag, fentrõl lefelé és vissza az
energiacsatornákon hajtja az energiát. Már az elsõ másodpercekben
lecsökkennek a fájdalomérzések a jobb csípõ alatti területen. A gyógyító
ezt követõen végrehajtja a máj munkájának, az epehólyagnak és
epevezetékeknek energetikai stimulációját. A
feladatot a szervek energiai másolataival valósítja meg. Fontos ez esetben az
energiaegyensúly helyreállítása, az emésztõrendszer más szerveiben, vagy a
légzõrendszerben, más rendszerekben, amelyek
negatívan hatnak a máj területére és az epevezetékekre. A
gyógyítás következõ szakasza ez az epevezetékek nyálkahártyájára és más
magára az epehólyagra való hatás. A gyógyító ennek érdekében a szervek
energiapárosát mértékben növeli meg és kiegyenlítve
megtölti energiával a nyálkahártyát. A bulgár gyógyítók régóta kihasználják, és
gyakran alkalmazzák a szervek, rendszerek vagy az egész szervezet fantomjainak
(energia másolat) megnagyobbítása vagy csökkentése módszerét. Az
epehólyag és epevezetékek gyógyításának kötelezõ szakasza, hatás az Adzsna-csakrán át (telepatikus központ) az Anaháta és Manipura-csakrákra,
egyidejõleg a gyógyítási program behelyezésének elvégzésével (lásd: A
fekélybetegségek és A bélhurut c. fejezeteket). A jobb
hatás érdekében a gyógyítók kihasználják az érintkezõ-távolsági
kombinációs hatást. A lábak negyedik ujján át (érintkezõ) küldik az
energiát a harmadik és negyedik energiaközpontokba (távolsági). A
gyakorlat, mint mindig a beteg aurájának életenergiával
való feltöltésével fejezõdik be. A bulgár
gyógyítók javaslatai: 1.
Rendszeres gyógykoplalás
végrehajtása, kötelezõ gyomor-bélrendszer átmosással. 2.
Zsír nélküli diéta betartása. 3.
Epe-és vízhajtó gyógyteák fogyasztása (lásd: Fitoterápia c. fejezetet).
4.
A has rendszeres önmasszírozása (lásd: A bulgár gyógyítók
rejtett titkai c. fejezetet). A bulgár gyógyítók szerint nagyon erõs
hatása van a bal kéznek a jobb csípõre való ráhelyezésének.
Véleményük szerint ezt reggel és este k
ell végezni. A kezet addig kell ilyen állapotban tartani, amíg a gyomor
nem kezd el korogni. 5.
Légzõ és testtornagyakorlatok végrehajtása
(lásd: Légzõ-tornagyakorlatok c. fejezetet). |