IDÜLT HASNYÁLMIRIGY-GYULLADÁS (Pancreatis chronica)

Az idült hasnyálmirigy-gyulladás, általában az emésztõ szervek más betegségeinek hátterében jelenik meg, de különösen az epeúti megbetegedéseknél.

Az idült hasnyálmirigy-gyulladás olyan megbetegedés, amely közvetlenül függ a lép-, hasnyálmirigy-, vesék-, szívburok-, hármas melegítõ-, és az epehólyag meridiánjainak energiaegyensúly állapotától. A keleti gyógyítók véleménye szerint a hasnyálmirigy területén energiaközpont helyezkedik el, melynek normális ellenálló funkciója az ember lelkiállapotától függ. Ez az a központ, amelyik elsõként kerül a beteg negatív érzelmi támadásainak és a más ember hatása alá.

Az idült hasnyálmirigy-gyulladás, nem ritkán párhuzamosan folyik le a gyomor és nyombélfekéllyel, gyomorhuruttal és az epevezetékek-gyulladásával. Az energia ellenállás csökkenése lehetõséget nyújt a hasnyálmirigybe való fertõzések bejutására az epevezetékekbõl és a nyombélbõl. A hasnyálmirigybe a fertõzés más úton is bejuthat. A bulgár gyógyítók arra is felfigyeltek, hogy az energiaközpontokban történt elváltozások kapcsolatban vannak a máj térségében elhelyezkedõ energiaközpontok elváltozásaival.

Hatás a vesére és a hasnyálmirigyre pankreátis (hasnyálmirigy-gyulladás) gyógyítása esetén.

Az idült hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedõk legáltalánosabb panaszai – fájdalom a bal csípõ tájékán, a has feletti részén, a derék területén. A fájdalom általában a szív és hát területére terjed ki. Néhány esetben a fájdalom nem tipikus: a betegnek csak nehézség érzése van. A fájdalom lehet: nyomó, szúró, égõ, amely megjelenhet étkezés után és függetlenül az étkezéstõl. A fájdalom, gyakran az élelem fajtájától függ. Koplalás esetén a fájdalom megszõnik.

Az idült hasnyálmirigy-gyulladásra jellemzõ: az étvágytalanság, szomjúság, émelygés, hányinger, ételtõl való undor, híg széklet, fogyás. A betegséget kísérheti: ingerlékenység, álmatlanság, fejfájás, szédülés, ájulás, ritkábban görcs.

Az idült hasnyálmirigy-gyulladásnál az étrendnek van a legfontosabb szerepe. Zsír nélkül diétát, fehérje korlátozásokkal rendelnek el. Az idült hasnyálmirigy-gyulladásnál fellépõ éles fájdalom esetén a beteg hasára célszerõ jeges zacskót rakni.

Az energiahatás néhány ütemben történik. Elsõként javasolják a normális energiacsere helyreállítását a hasnyálmirigy és a többi szervek között. A gyógyító ennek érdekében a beteg energia-diagnózisát állapítja meg. Általában az energiaegyensúly megbomlása észlelhetõ a húgyúti és nemi szerveknél, a májban, epehólyagban, az endokrin (belsõ elválasztású mirigyek) rendszerében, stb. A hasnyálmirigyre három úton hatnak, a veséken, lábakon és fejen át. A veséken át a hatást kézrátétellel célszerõ végrehajtani (érintkezõleges). A jobb kezet ez esetben a hát oldaláról a bal vesére helyezik, a bal kezet viszont a has oldalán a hasnyálmirigy területére. Az energia elõször kézrõl-kézre megy át, s ezzel a módszerrel megtörténik a hasnyálmirigy, a bal vese, mellékvese és a lép megtisztítása. Ezen a területen ugyancsak megszõntetik az energiapangást és megtörténik a friss energiával való feltöltés, amelyet a gyógyító a leggyakrabban sárga, napfényes színekben lát (a harmadik energiaközpont színei).

A hasnyálmirigyre való hatás következõ útja a lábakon át, úgy érintkezõleg, mint kézráhelyezés nélkül, valósul meg. A gyógyító elõször energiát küld a hasnyálmirigy területére, mely energiát kivezetve a talpakon át (elsõsorban a jobb oldalon át), megtisztítja a beteg szervet, majd a lábak nagyujjain át hatva, feltölti életenergiával a hasnyálmirigyet és a Manipura-csakrát.

A fejen át való hatással a kigyógyítás programját helyezik be az ember telepatikus központjába, azért mert a bulgár gyógyítók szerint a hasnyálmirigy megbetegedése közvetlenül az ember lelkiállapotától függ. A behelyezés módszere az elõzõ fejezetekben megfogalmazásra került.

A bulgár gyógyítók javaslatai:

1.      Szigorú diéta betartása, zsír, sültek, sós és erõs ételek nélkül.

2.      Rendszeres gyógykoplalás végrehajtása – egytõl három-hét napig.

3.      A gyomor és bélrendszer gyulladását csökkentõ gyógyteák fogyasztása.

4.      A has rendszeres önmasszírozása (lásd: A bulgár gyógyítók titkai c. részt).

5.      Lehetõség szerint Szentforrások vizének fogyasztása.