HÖRGHURUT (bronchitis)

 

 

 

             ADZSNA-CSAKRA

 

A hörghurutot leggyakrabban a gyermekeknél és az idõs embereknél észlelik, azoknál, akiknél a szervezet ellenálló-képessége lecsökkent, illetve a nyálkahártya ellenálló tulajdonsággal legyengültek. A hörghurut kísérõje általában a gégefõben, a légcsõben, orrgaratban és a tüdõkben fellépõ rendellenesség.

A betegségek, kórok tanában fontos szerepük van a különbözõ faktoroknak (tényezõknek), amelyek a tüdõmeridiánokban, vastagbélrendszerben, húgyhólyagban, vesékben, gyomorban és a hasnyálmirigyben a normális energiaáramlás megbomlásának alapját képezik.

A megbomlások hatására, a tüdõk könnyen fertõzõdnek – staphyiococcus (gennyképzõ), streptococcus (heveny) baktériumokkal, influenza, kanyaró vírusokkal.

A normális energiafolyásra a meridiánokban nagy hatást tesz az emésztõszervek munkája, az elfogyasztott élelem minõsége és mennyisége, a különbözõ vegyi anyagokkal szennyezett levegõ. A hörghurutot okozhatják még: a szív és vese megbetegedések, az alkoholfogyasztás és a dohányzás is.

Az úgynevezett heveny hörghurutnál a megbetegedés élesen jelentkezik. Szabály szerint a beteg kellemetlen érzésre, mellkasi kellemetlenségekre panaszkodik, ami égés és nyomás érzékelésében fejezõdik ki. Kezdetben megjelenik a száraz köhögés, majd váladékos, vagy gennyes köpet kíséretében, a beteg általános gyengeséget érez. A hõmérséklet vagy normális vagy, 38 Celsius fokig növekszik.

A gyógyító az energiai diagnosztizálásnál érzékeli az orrgaratban az energiatöbbletet, illetve annak hiányát a nyak járomgödör, a hetedik nyakcsigolya és a mellkas területén.

A gyógyító érzékeli az energiahiányt a páciens veséjében. A hörghurut szimptómája, a váladékkal párosuló köhögés, amely általában hideg és nedves idõjárásnál, rohamok fellépésével jelenik meg. Vannak hányással kísérve, kínzó légzéssel és a bõr szederjességével jelennek meg. A beteg testhõmérséklete, szabály szerint normális, de a rohamok idején emelkedhet.

 

 

A légzõszervekre való hatás az Anaháta – és Vishuddha-csakrák útján.

 

A betegség erõsödése, a hörgõkben mély rombolások kíséretében, hörgõtágulással, tüdõmeszesedéssel, tüdõtágulással, légzéselégtelenséggel, tüdõ-szív betegségre jellemzõ tünetekkel jár.

A gyógyító, az energia diagnózis során, energiahiányt figyel meg a tüdõk meridiánjában, annak többletét viszont a vastagbél rendszer meridiánjában, vagyis az emésztõrendszer területén. A hörgõk és a vesék hasonlóan energiahiányt érzékelnek. A pólusosság a rohamok idején kissé változik, energiatöbblet jelenik meg a hörgõkben.

A heveny hörghurut gyógyítása KÉT ütemben folyik. A gyógyító ELõSZÖR a szervezet általános gyulladását szünteti meg, vagyis normalizálja a szervezet energiáját, csökkenti a lázat. A gyógyító, EZT KÖVETõEN a légzõ – és emésztõ-szervekre hat.

Elõször, távolságilag hat. A gyógyító, a fáradt vagy pangó energiát az Anaháta és a Vishudda csakrákból magára vonzza, majd energiát küld az Ádzsna csakra térségébe, a test keresztmetszeti részérõl a köldökig lefelé irányítja azt. A gyógyító energiát küldve a Vishudda csakrába, elosztja azt a kulcscsont mellett, a vállakban. A gyógyító ezt követõen, energiát irányítva az Anaháta csakra térségébe, pránával tölti fel a szív energia központot, valamint a tüdõt és szívet.

A kezelést legjobb közvetlen érintkezéssel befejezni. A bal kezet a hátoldalára helyezve, a jobb kezet a mellhez rakva végezzük el az érintkezést. A tenyerek a testen, a negyedik és ötödik energiaközpont közé helyezõdnek el. Az energia elõször a tenyerek között áramlik, elektromos labdácska formájában. A labdácskát ezt követõen a mellkason megállítják, ráhelyezve a Nap fantomot, amely lassan növekedve méretben, a testben, ami fájdalmas, és negatív mindent eléget.

A krónikus hörghurut gyógyítását legjobb közvetlen érintkezéssel – kontaktussal – kezdeni. A bulgár gyógyítók szerint, annak érdekében, hogy a legkisebb hörgõket munkára kényszerítsük, a mellkas tenyerekkel való ütögetés a hátoldalról és mellrészrõl kell végezni. Az ütögetés a hát mentén történik. A gyógyító ezt követõen érintkezõ energia átmelegítést hajtott végre, az említett módszerrel. Ennek megtörténte után a gyógyító hozzáfogott a távolsági hatás végrehajtásához. Elõször végrehajtotta az energia kiegyenlítést a homlokköldök és a jobb váll – bal váll vonalakon. Ezt a kiegyenlítést az ember testén belül végezte, érezve a belsõ szervek energiáját.

A keleti gyógyítók a kezeléseket, ha szükség volt, kiegészítették a vesékre való energiahatással, felmelegítve azokat, valamint felébresztve a Kundaliniit, a beteg szervezetet öngyógyításra serkentették.

A bulgár gyógyítók javaslatai:

1.      Diétázás kismennyiségõ fehérjével, állati zsírok, hús, tojás, cukor és só nélkül.

2.      Kéthetenként egy-három napos koplalás betartása.

3.      Rendszeres légzõ tornagyakorlat végzése (lásd: a Légzõ-tornagyakorlatok fejezetet).

4.      A szervezet megtisztítása füvek segítségével (lásd: a Fitoterápia fejezetet).

TÜDõGYULLADÁS (Pneumónia)

 

 

            SZAHASZRÁRA-CSAKRA

 

 

Az orvosok a tüdõgyulladás alatt nem egy konkrét megbetegedést értenek, hanem a betegségek különbözõ csoportjait, melyeknek alaptulajdonsága, hogy a tüdõben gyulladásos folyamat van jelen, elsõsorban a szétfeszített részén. Klinikai lefolyás szerint a tüdõgyulladás három formáját különböztetik meg: heveny, elhúzódó és krónikus.

A HEVENY tüdõgyulladás – ez heveny fertõzõ megbetegedés, amely megjelenhet önállóan, vagy más betegségeket is bonyolítva. A heveny tüdõgyulladásra jellemzõ, hogy erõs gyulladási folyamatot idéz elõ a hörgõkben, tüdõhólyagocskákban és elterjed a sejtek közötti szövetrészen, bekapcsolva a tüdõ érrendszerét is. A folyamat elterjedésétõl függõen megkülönböztetnek: aprógócos, gócos, nagygócos és kevert tüdõgyulladást.

 

 

A kis energia kör.

 

 

A tüdõgyulladás a kórok tanára és korfejlõdésre nagy hatással van a különbözõ mikroflóra (a növényvilág mikroszkopikus szervezeteinek összessége pl.: baktériumok, gombák, moszatok, stb.): heveny tüdõgyulladás baktériumai (streptococcusok), gennyképzõ baktériumok (staphyiococcusok) szétfeszítõ vírusok (száz típusig is).

A keleti gyógyítók véleménye szerint a tüdõgyulladás külsõ tényezõi (infekció, vegyi tényezõk, meghõlés, vérkeringés megbomlása a tüdõben, stb.) másodlagosak, a szervezetben megjelenõ belsõ tényezõkkel szemben, melyek alapját képezi a tüdõ, vastagbélrendszer, szív, vékonybélrendszer, vesék, húgyhólyag meridiánjaiban bekövetkezett energia-egyenetlenség, valamint az egész szervezet energiaegyensúlyt szabályozó meridiánjában (irányítás – megtermékenyítés) jelentkezõ elváltozás.

A heveny tüdõgyulladásnak vannak általános ismertetõjelei: hevenyes kezdet hidegleléssel és hõemelkedéssel – 39-40 °C-ig, általános gyengeség megjelenése, mellkasi fájdalmak, fejfájás. A beteget köhögés kínozza – szára, vagy váladék kiválással, gennyes váladék megjelenésével. Megjelenik a nehéz légzés, gyorsuló légzés, tachikardia (szapora szívverés). Az arcon lázas pír jelenik meg. Az ajkakon nem ritkák a különbözõ kiütések.

A bulgár gyógyítók a heveny tüdõgyulladás gyógyítását szigorú fektetéssel, teljes koplalása. Bõséges teafõfõzetek fogyasztásával kezdték meg.

A bulgár gyógyítók az energiahatás alkalmazását, az általános gyulladásos folyamat megszõnése után kezdték. Kiegyensúlyozták az energia-cirkulációt, létrehozva a kis energiakört, vagyis az energiát a farkcsonttól a fejbúbig terelték (gerincoszlop síkjában), illetve fejbúbtól az arc-, mellkas vonalán a farkcsontig, törekedve az önálló tiszta cirkulációra.

 

            A középsõ energia kör.

 

 

A fentiek után a gyógyító elkezdi a munkát a középsõ energiakörön. Az energiaterelés a bal talptól a fejig, illetve onnan a jobb talpig történik.

Az energiaterelés közvetlenül a test belsõ csatornáin történik, törekedve – a szervezet minden rendszerének (vér, ideg, stb.) minden szervének átfogására. Különös figyelmet fordítanak a szõrõ szervekre – vesék, máj, lép, tüdõ.

A gyulladásos folyamat akkor fejezõdik be, amikor létrejött a nagy energiakör, amely elõsegíti a szervezet védelmi terének fenntartását, vagyis növeli annak ellenálló képességét.

A nagy energiakör a Kundalinii feltöltése útján jön létre, akkor, amikor az energia a fejbúbon át, a gerincoszlop, a húgyhólyag meridiánjai mentén a farkcsonthoz irányul.

A Kundalinii feltöltõdve energiával, az energia a gerincoszlop középvonalán felemelkedik a hetedik nyaki csigolyáig, két ágra oszlik, és újra leereszkedik a gerincoszlop mentén a farkcsonthoz, megvalósítva a Kundalinii még jobb feltöltöttségét. Az energia ezt követõen a gerincoszlop a fejbúbhoz emelkedik.

A gyógyító ebben a pillanatban minden energiaközpontot (csakrát) igyekszik begyújtani. A fejbúbtól az energiafolyás fölfelé kivezetõdik, s amennyire ez lehetséges a virághoz hasonlóan szétengedi a nyalábok sokaságát, olyan irányokba, amelyek befelé a láb felé haladnak, megvalósítva az ember körül az energiaburkot, vagy az energia szökõkutat. Az energia, ezt követõen újra összegyõlik és a talpba irányul, onnan a lábakon át fölfelé a Kundalinii feltöltésére.

 

 

 

               A nagy energia kör.

 

Az energiakörök létrehozása után a gyógyítók megkezdik a közvetlen munkát, a tüdõ sérült részeivel, igyekezve a szív csakra zöld színével elégetni a betegséget. Ebben az esetben az energia, vékony és nagyteljesítményõ napsugárral, ráirányul a mellbimbók közötti területre, erõsítve ezzel a csakra tüzét, s ezt követõen a lézersugárhoz hasonlóan, centiméterrõl centiméterre áttapogatja és megdolgozza a sérült területet. A gyógyító, párhuzamosan az úgynevezett szõrõnégyzettel dolgozik – vesék, lép, máj – elõsegítve ezzel a vér tisztítását.

A gyógyító, a szív csakra életenergiával való feltöltéssel fejezõdik be.

A KRÓNIKUS TÜDõGYULLADÁS nem más mint fokozatosan kifejlõdõ, fokozódó gyulladásos rendszer, periodikus hevennyel. Ez a folyamat lehet gócos, de totális (mindenre kiterjedõ) vagyis átfoghatja a tüdõ minden strukturális elemét, a hörgõkben lokalizálódva, a sejtek közötti szövetekben, kiterjedve a mellékhártyára.

A krónikus tüdõgyulladás korfejlõdésében a legnagyobb jelentõségõ tényezõk az alábbiak:

-         a felsõ légutak megbetegedése, a légcsõ és különösen a hörgõk heveny és krónikus megbetegedése után a légzõszervekben az energia egyensúly nem állt véglegesen vissza;

-         a heveny tüdõgyulladás és tüdõ-érrendszer sérülés, mely a rekeszizom rendszerében okoz megbomlást;

-         a mellhártya sérülése után a tüdõ ventillációs funkciójának lényeges megromlása.

Az energiaegyensúlyra hatással van még a tüdõfejlõdés rendellenessége (a tüdõ satnya fejlõdése, légcsõ – és fõhörgõ szõkület, stb.)

 

                    A szõrõ négyszög – máj, lép, vesék.

 

 

Az energiaegyensúly megbomlása, ez mindenekelõtt szervezet védelmi tere immunitásának (védelmének) megbomlását jelenti, amely belülrõl bomlik meg.

A krónikus tüdõgyulladás megjelenésének tünetei sok fajtájúak, ezért én csak a legsõrõbben elõforduló esetekkel foglalkozom.

A heveny hörghurut átvészelése után folytatódik – a köhögés, gyengélkedés, test – hõmérsékletemelkedés. A folyamat fokozódásának mértéke szerint, a krónikus hörghurut elsõdleges képe rajzolódik ki, egyes esetekben tüdõmeszesedés (köhögés, nehéz légzés) alakult ki. A fenti szimptómák összeolvadása is észlelhetõ. Esetenként ezek a változások levegõvétel elégtelenséghez és krónikus tüdõ-szív elégtelenség szindrómájához vezetnek, olyan súlyos esetekben, amelyekben változik a vér-gáz összetétele, megkezdõdik az arteriális hipochszimia, melyek következtében megnövekszik a vérben a szénsav. Kifejlõdik a gázos, vagy szétfeszítõ savbõség.

A krónikus tüdõ-szív szindróma túltengést és a jobb szívkamra kitágulást idézi elõ. Végbemegy a kis vérkör hipertensiója (fokozott nyomásemelkedés) a nagy vérkörben pangás áll be. A beteg külsõ diagnózisa alapján a következõ szimptómák jelennek meg: a bõr kékesedése, nehéz légzés, nem ritka a mellkas regiditása (a légzés kisegítõ izmokkal valósul meg).

A vérkeringés rendszerében változások észlelhetõk: szapora szívverés (tachnikardia), szívizomtágulás, hiperkapnikus magasvérnyomás (a cirkuláló vér tömegének megnövekedése, az eritrocitok – vörös vérsejtecskék – számának növekedése miatt).

 

 

A pajzsmirigyre való hatás a Vishuddha-csakra útján.

 

 

A krónikus tüdõgyulladás energia gyógyítása több szakaszban valósul meg. A szervezet immunrendszer védelmének növelésével kezdõdik. Egyenes hatás megy a csecsemõmirigye a Vishuddha csakra feltöltése útján. Ennek érdekében a gyógyító, ebben a központban megrekedt energia csomót, távolságilag veri szét. A csakra ajtaját megnyitja, a negatív energia elpumpálása útján, majd ez a központ feltöltõdik pránával.

A feltöltõdés, elõször távolságilag történik, majd közvetlen kontaktussal. Az utóbbinál, javasolt a jobb kéz középsõ ujjhegyével a járomgödörhöz nyúlni. Az éltetõ hõ feltölti az ötödik energiaközpontot, ami azután szétfolyik az egész mellkason. A tüdõ legjobban sérült részeit, amelyek nehezen töltõdnek fel meleg energiával, a gyógyító áttöri és feltölti saját másik keze segítségével, vagy a saját Vishuddha és Anaháta csakrájából küldött pránával.

A kezelés azzal fejezõdik be, hogy a gyógyító hat a vérkeringés szerveire – májra, lépre, vesékre, és a szívre. A bulgár gyógyítók ebben az esetben javasolták, a májra és a vesékre kontakt, a lépre, szívre a távolsági hatás gyakorlatának alkalmazását.

A bulgár gyógyítók javaslatai:

1.      Áfonya és borostyán levélbõl készült fõzet fogyasztása.

2.      Kéthetente egy könnyítõ nap beiktatása.

3.      Légzõ tornagyakorlatok végzése (lásd: a Légzõ tornagyakorlatok c. fejezetet)

ASZTMA (Asthma)

 

 

 

 

Az asztma allergiás természetõ megbetegedés, rohamokban jelentkezõ nehézlégzés, messzirõl is hallható mellkasi sípolással, búgással. A nehézlégzés azért jelenik meg, mert a vastag – és vékonybél rendszerek, a tüdõ és szív meridiánjainak energiaegyensúlya megbomlott, minek következtében a hörgõk áthatolhatósága is elváltozott. Az apró hörgõk sima izomzata görcsösen összehúzódik, a hörgnyálkahártyák vizenyõsen megduzzadnak és rendkívüli bõ nyáktermelés következik be, ami az apró hörgõket gyakorlatilag majdnem elzárja.

Az asztma a szervezet túlérzékenysége a különbözõ allergiákra. Az allergiás túlérzékenység, külsõ közegbõl és magából a szervezetbõl is jelentkezhet. Az elsõ csoporthoz tartoznak a növényi, állati, ipari – munkahelyi-, fertõzéses eredetõ allergének (allergiát kiváltó anyagok) valamint az étel és a gyógyszerek.

A beteg szervezetébõl jelentkezõ allergének, mindenekelõtt a gyulladásos fertõzések hatására jelennek meg – cholecystitis (epehólyag-gyulladás, stb.), de ugyanígy a nem gyulladásos folyamatoknál – égési sebek, fagyás, stb.

A bulgár gyógyítók, a rohamok megjelenését az alábbiak szerint magyarázták: a beteg szervezetében olyan energiaegyensúly-zavar következett be, melynek következtében néhány anyag energiája (a jövõ allergénjei) az ember energiájával ellentétbe került.

Az asztma megjelenésének és lefolyásának tünetileg sokféle változatát különböztetik meg.

A megbetegedés kezdeti stádiumában kifejezetten fulladásos rohamok nincsenek. A betegnél – fizikai terhelésnél és vízszintes testhelyzetben – a nehéz sípoló légzés, rohamos ugató köhögés – különösen éjszaka, gyér átlátszó köpet jelenhet meg.

A betegség legalapvetõbb tünete a fulladásos roham. A tipikus roham kezdeti jele: az orr eldugulása, köhögés, szorító légzés. A belégzés, de különösen a kilégzés mind nehezebbé válik. Megfigyelhetõ a hasprés, lépcsõsizom, nyak, mellkasi izmok feszessége.

A lélegzés hangossá válik, mély (férfias) és sípoló rekedtség kíséri. Nem ritka az ajkak, arc, orrhegy szederjessége (cianózis), a kékesszürkeség lila, vagy fekete árnyalatot érhet el. A vérnyomás észlelhetõen megnõ. A roham a szürke színõ nyálkás köpet gyors eltávolodásával és a légzés normális ütemre való visszaállásával fejezõdhet be. A roham, néha, nem fejezõdik be több óra, nap vagy hét múlva sem, ugyanis rövid szünet után új roham indul be.

A bulgár gyógyítók a gyógyítás elsõ idõszakában, a lehetõségekhez mérten, arra törekedtek, hogy a beteget elkülönítsék az allergénektõl (allergiát kiváltó anyagoktól) és párhuzamosan alaphatással a hörgõkre és tüdõre, igyekeztek eltávolítani a szervezetben a krónikus megbetegedéseket, amelyek a fertõzést eredményezték.

 

 

 

Gyulladásos folyamat levétele a tüdõkbõl, hörgõkbõl, valamint a szív mõködésének normalizálása.

 

 

A beteg részére diétát és koplalást rendeltek el, azért, hogy a bélrendszer, tüdõk és a szív energia meridiánjai felszabaduljanak a nehéz élelem feldolgozásának kiegészítõ terhe alól. Megtisztító és gyulladás elleni füvek kerültek meghatározásra (lásd: a Fitoterápia c. fejezetet).

A bulgár gyógyítók széleskörõen kihasználták a légzõtornát (lásd: a Légzõtorna gyakorlat c. fejezetet).

Az energiagyógyítást, figyelmes diagnózis-megállapítás és a gyomor – bélrendszer normái funkcióinak visszaállítása elõzte meg. A gyógyító, ennek érdekében, távolságilag vagy mindenekelõtt érintkezéssel felzárkózott a páciens kezeihez és energiát irányított a Szvádhisztána – és Manipura csakrák felé, elérve a könnyõség érzetét és a súlytalanságot a gyomron belül. A bélrendszer energia egyensúly normalizálásának mértékével a páciensnél is megjelenik a meleg érzéke.

A gyógyító továbbá, nem elszakadva a kezektõl, tisztította és töltötte az energia melegével az Anaháta és Vishudda csakrákat. Az energiaközpontok normális mõködését követõen, a gyógyító a tüdõkben és a hörgõkben lévõ gyulladásos folyamat megszõntetéséhez kezdett hozzá, egyidõben a szívmõködés normalizálásának elérésén tevékenykedett.

A fentiek megvalósítását, a bulgár gyógyítók úgy végezték, hogy a jobb tenyeret a páciens bal mellére, a bal tenyeret a páciens jobb mellére helyezték és az energiát a hörgõkön átterelték, ezzel elérve a hörgõk és tüdõhólyagocskák pránával való feltöltõdését, visszaállítva a tüdõk kapiláris hálójában a vérkeringést.

A fulladásos roham idején a páciensnél a vér erõsen ömlik a mellkas térségébe. A légzés megkönnyítésére a gyógyító a test végtagjainak vércsökkentését éri el.

Ez akkor történik, amikor õ, a páciens kezei, lábai, mellkasa közötti energia egyensúlyt állítja vissza, likvidálva az energiapangást a légzõszervek területén.

A gyógyító hatás azzal fejezõdik be, hogy a gyógyító energiát terel minden energiakörbe, ily módon tömör aurát képezve a beteg szervezete körül.

A bulgár gyógyítók javaslatai:

1.      Alacsony zsír, fehérje és szénhidrát tartalmú diéta betartása.

2.      Hetente egy nap böjtölés.

3.      Füves teák kötelezõ ivása (lásd: a Fitoterápia c. fejezetet).

4.      Légzõ tornagyakorlatok végzése (lásd: a Légzõtorna gyakorlatok c. fejezetet).

5.      A páciens részére kézfürdõ (7-10 percig) végrehajtása, a rohamok idején, elvonva a vért a mellkastól.